2012. június elején nyitotta meg a Gyermekétkeztetési Közhasznú Alapítvány ezt a Kapocs Ételbárt, ahol mindamellett, hogy mindenki beszerzői áron, azaz 400Ft-ért ebédelhet, támogatásával hozzájárulhat ahhoz, hogy az éhező gyermekek ebédhez jussanak minden nap. Ezért a Kapocs működtetői minden ebéd után - mellyel megelégedtek a vendégek- minimum 200Ft támogatásra számítanak, hogy a napi bevételből minél több szegény gyermek számára biztosítsanak ételt.

A nyitás utáni pár hónapban az alapdíjon felül nem érkezett elég adomány a szegény gyermekek ebédeltetésére, így inkább veszteségesnek tűnt ez az "üzlet", mint karitatívnak. Néhány hónap után azonban népszerűbb lett az étkezde, s az emberek is több pénzt szántak erre a jótékony célra, főleg a karácsony közeledtével.  Ismertté válásukkal ma már biztosabban tudják üzemeltetni az étkezdét. Számos támogatót szerzett, mint például a Pick Söröző és Éttermet, a Porsche Szegedet, a Mercator kereskedelmi Kft-ét., Csomor Magdolna keramikust, szegedma.hu-t, Egészségmegőrző Központot, Szeged Plazát és még másokat. A másik ok, hogy több fogyasztó vendég gondolja úgy: a minőségi ebéd nem csak 400, illetve 600 Ft-ot ér, olykor többet is dobnak a célra kihelyezett dobozba.

Az Alapítvány számos olyan rendezvényen vesz részt, illetve szervez, ahol népszerűsíthetik a helyet, s minél több támogatást szerezhetnek a gyermekek étkeztetésére. Lehetőség volt tavaly nyáron egy hátrányos helyzetű gyermeket jelképesen „örökbefogadni” 1500 Ft-ért, amivel a gyermekek nyári étkeztetését és táboroztatását támogatták. Ugyanakkor a minden napi étkeztetés hiányával küzdő szegény családok jelentkezését is várták. Tavaly augusztusban családi napra várták az érdeklődőket a Plazába, ahol a Kapocs is képviseltette magát, s többet megtudhattak a működéséről. Idén már a felnőttekre is gondoltak, ugyanis pályázatot adhatnak be azok, akik nehéz anyagi helyzetük miatt nem engedhetik meg maguknak a napi meleg ebédet.

A szegény gyermekek részére egy Közösségi Házat alakítottak ki a szegedi Vértói úton, ahol közel 60 gyermek étkezhet, és az ebéd után az iskolai felzárkózást magasan képzett nevelőtanárok segítik elő. A gyermekeket főként a Szegedi Gyermekjóléti Szolgálat választja ki, mivel a hátrányos helyzetű családokkal ők tartják a kapcsolatot A nehéz helyzetű családok maguk is kérhetnek segítséget, hogy gyermeküknek ne kelljen éhesen óvodába, iskolába menni.
 

A Kapocs Ételbárt a következő elérhetőségeken lehet keresni, támogatást kérni, illetve adni:

Egy Ebéd Egy Esély Gyermekétkeztetési Közhasznú Alapítvány
Cím: 6722 Szeged, Mikszáth Kálmán utca 21 alagsor 1.

Kapocs Ételbár
Cím: 6720 Szeged, Jókai 7-9. (Nagyáruház udvara)
Telefon: 0620-441-77-25
E-mail cím: egyebedegyesely@gmail.com
Bankszámlaszám: K&H 10402805-50526548-86871012
Facebook elérhetőség: https://hu-hu.facebook.com/KapocsEtelbar

Nyitvatartás:
Hétfőtől – Péntekig: 08 – 18
Szombat: 10.30 – 14.30

Források:
http://egyebedegyesely.hu/
http://szegedpanorama.blogspot.hu/2012/09/egy-ebed-egy-esely-jollakik-kicsi-es.html
http://szegedcafe.hu/tema/kapocs-etelbar/

A hajléktalanokról alkotott médiakép gyakran sztereotip, felszínes és aránytalan. Kriminalizálásuk, áldozatként való szerepeltetésük valamint élettörténetük, élethelyzetük romantikus elemekkel tarkított bemutatása hangsúlyos.  Mindezek ellenére pozitív példa is fellelhető.

A témára való ráhangolódásként ajánlom ezt a „Hajléktalanok kisfilm 2013” címet viselő videót:

Figyeljük meg a videóban megjelenő hajléktalanokat: tipikusan középkorú, szakállas, elhanyagolt külsejű férfiak jelennek meg. Ezen sztereotip képpel ellentétben a hajléktalan személyek jól tükrözik a többségi társadalmat; nincs két egyforma ember. Másfelől a videó háttérzenéje szerencsés választás, Presser Gábor: Nagy utazás című száma teljesen ideillő, már csak arra gondolva is, hogy a hajléktalan emberek igen gyakran pályaudvarok, állomások várótermeiben húzzák meg magukat. Pont ők azok, akik valójában sosem utaznak el, de mindig várakoznak. Várakoznak, talán egy jobb létre, egy fordulatra, amely életüket megváltoztathatja.

A Város Mindenkié (AVM) hajléktalan érdekvédelmi csoport 2012. november 08-án publikált cikke igen széles körben kiterjed a hajléktalanok médiareprezentációjával kapcsolatosan. Az eredeti cikk itt olvasható: http://www.commmunity.eu/2012/11/08/a-hajlektalan-emberek-abrazolasa-a-mediaban/

A cikk szerint a fő probléma a felszínes, sztereotip, káros ábrázolás, valamint az aránytalanság: a média nagy hangsúlyt helyez a következményekre és a tünetekre, kevés szó esik a valódi kiváltó okokról, az érdemi társadalmi szintű problémákról. A javasolt megoldás: Érzékeny, árnyalt, és felelős ábrázolás.

A fenti cikk alapján három sarkalatos pontot emelnék ki:

Kriminalizálás

Gyakran előfordul, hogy bűncselekmények kapcsán a szemtanúk, az áldozatok vagy az elkövetők hajléktalanok. Sokszor teljesen indokolatlan életvitelformájuk kihangsúlyozása. Emiatt félrevezető szalagcímek jelennek meg, néhány cikk pedig a bűncselekmény leírása helyett a szemtanú életkörülményeivel foglalkozik. Néhány kiragadott példa:

• Pestszentlőrincen egy hajléktalan a szemét között találta meg F. György végtagjait” (hetilap, 2011.12.17.) Forrás: AVM cikke
•  „hajléktalanok verekedtek össze Nyíregyházán, mert az egyik férfi megpróbálta elhódítani a másikkal együtt élő nőt” (hetilap, 2011.12.29.) Forrás: AVM cikke
•  „Megette a vacsoráját, szétverte a hajléktalan” (origo.hu, 2012.11.14)
• „Hajléktalant raboltak ki hajléktalanok Balassagyarmaton” (mno.hu, 2013.02.13.)
• Józsefváros önkormányzata kedden azt közölte az MTI-vel, hogy a II. János Pál pápa (volt Köztársaság) téren álló épület (volt MSZP székház) pusztulásnak indult, a homlokzatról omlik a vakolat, a falak átáztak, az üres ingatlanba hajléktalanok költöztek.” (nol.hu: Hajléktalanok laknak a volt MSZP-székházban, 2013.02.19.)

Ezek a cikkek jól példázzák, hogy a hajléktalan jelzőt sokkal inkább a szenzáció miatt használják. Akad a példák között olyan is, ahol a címen kívül nem esik szó hajléktalanokról, vagy ahol a hajléktalanként aposztrofált ember az esemény idején nem is volt hajléktalan.

Áldozatként való szerepeltetés

Tipikus, ugyanakkor ellentmondásos jelenség az is, hogy míg bűncselekmények kapcsán gyakran előkerülnek, gyámolításuk okán szintén.

• „A főpolgármester a hajléktalanügyben az elmúlt hetekben indított jogvédő, nemegyszer jogsértő akciókra reagálva elmondta: ma már egy fedél nélküli bátran bemehet egy szállóra, nem kell félnie, hogy összeverik vagy ellopják kevés értékét.” (Tarlós István, mno.hu-2013.02.02.)
• Az ügyben az ombudsman is a hajléktalanok mellé állt, Szabó Máté azonban továbbra sem fogadta el a főpolgármester meghívását, hogy együtt nézzék meg az aluljárók állapotát.” (MNO, 2013.02.01.)

Az AVM cikke is említést tesz arról, hogy amikor áldozatok a hajléktalanok, egyszerre az ellátórendszer is a középpontba kerül, piedesztálra emelve az – egyébként a cikk szerint nem túl jól működő – ellátórendszert, mely az írások szerint mindent megtesz a hajléktalanokért, de ők azokat nem is kívánják igénybe venni. Ugyanakkor a hajléktalan életvitelt többé-kevésbé fix állapotként jellemzik, nem esik szó arról, hogyan kerül valaki ebbe a helyzetbe és hogyan képes visszatérni korábbi életéhez, a hajléktalan emberek képességeit, erősségeit pedig teljesen figyelmen kívül hagyják.

Romantizálás

Gyakran előfordul a pozitív történetábrázolás, a valóság esetleges elferdítése és romantikus, „meseelemek” megjelenítése. Néha egészen úgy jelenítik meg a hajléktalan életmódot, mint a „korlátlan szabadság és a regényes kalandok földjét”. Ezekben a riportokban a hajléktalanság nem úgy, mint probléma jelenik meg, a mindennapi élet nehézségei helyett csak a pozitív dolgokra fókuszálnak. Bár legtöbbször elhangzik az élettörténet, de nem hangsúlyos, csak a hátteret adja.

A fenti videókban ehhez még hozzájárul a háttérzene kiválasztása és a narrátor hangvétele is, ami mintegy meseszerűvé teszi a történetet, enyhítve ezzel a közönség lelkiismeret-furdalását, amit a hajléktalan emberek iránt érez, hiszen a videók alapján nem is olyan rossz az életük.

Szerencsére akadnak pozitív példák is, például a Legyen Ön is milliomos című műsorból nyertesként távozó hajléktalan férfi története:

• „Milliókat nyert Friderikusznál a hajléktalan” (life.hu, 2013.02.01)
• „Celeb lett a Friderikusztól, milliókkal távozó hajléktalan” (borsonline.hu, 2013.02.01.
  
  
  

Szerző: Szűcs Edit Edina (Egyenlítés Kollégium)

Egy Facebook mémnek köszönhetően Magyarországon is elindult az Adj egyet ajándékba! vagy más néven +1 kávé mozgalom. Lényege, hogy a vásárló egy tételért dupla árat fizet. Az adott étterem, cukrászda, kávézó ezt regisztrálja, és mikor betér hozzájuk egy rászoruló, annak ingyen odaadja a kifizetett ételt vagy italt.

Az utóbbi hetekben ez a több országban is megjelenő jótékonysági mozgalom története vírusként söpört végig az interneten, és szólította fel a vendéglátóhelyek tulajdonosait, hogy csatlakozzanak.

Szegeden a Rongy Kocsma jelentette be, hogy a +1-es helyek közé áll, és nyitva tartásuk alatt bárki felajánlhatja, hogy kifizet például egy zsíros kenyeret, amit nem kér ki. Ezek hétfőtől szombatig, 18-20 óráig vehetők át. „Amennyiben ezek a dolgok "bennragadnak", időnként kimennénk az utcára és rászorulók között szétosztanánk a kifizetett +1-eket”– tájékoztatott Kardos Reni, a Rongy programszervezője. „Bárkit szívesen látunk a megadott időpontban, aki úgy érzi, rászorul a segítségre, jól esne számára egy kávé vagy korog a gyomra az éhségtől, de nincs mivel enyhíteni azt.”

A további magyarországi elfogadóhelyek ezen a térképen láthatók:

View +1 csatlakozók (Suspended Coffee Mo.) in a larger map

Egy hajléktalanok étkeztetését biztosító ausztrál alapítvány, a Father Bob Maguire Foundation egy nagyon provokáló reklámmal állt elő. Adománygyűjtés céljából felbérelték a Clemenger BBDO, hogy egy olyan hirdetést találjon ki, mely egyszerre hatásos, elgondolkodtató és növeli az empátiát a hajléktalanok iránt. A szlogenjük ez volt.: A hajléktalanoknak minden nap egy küzdelem. Adakozz ma, és segíts ételt adni a hajléktalanoknak. Ezt a viszonylag nem túl ütős szöveget gondolta újra egy reklámcég, és egyszerű eszközökkel világszerte híressé tette a gyűjtést. Íme a hirdetés:

Vidas Gitanas - Cigányok Spanyolországban címmel nyílik fotókiállítás a budapesti Néprajzi Múzeumba április 6-án.  A június 9-ig tartó tárlat célja a romákról kialakult sztereotípiák csökkentése életképek bemutatásával.

A romák alkotják Európa legnagyobb etnikai kisebbségét. Sok évszázados múltra visszatekintő vándorló életformájuk arra késztette őket, hogy elsősorban saját közösségükre támaszkodjanak, ennek következtében máig alig ismerjük e nép társadalmi valóságát és kultúráját. A Vidas Gitanas. Cigányok Spanyolországban című kiállítás elénk tárja a spanyolországi romák történetét, és a közhelyeket kerülve mutatja be a romák magukkal hozott értékeit és sikeres integrációját. A kiállítás romák és nem-romák közös munkájának eredménye, amely újszerűen és didaktikus módon mutatja be a legfontosabb spanyol etnikai kisebbséget.

Apa és lánya, Cigány életek sorozat

A spanyol rendezők elsődleges célja a sztereotípiák által elhomályosított roma történelem és mai valóság megmutatása, a múltbéli és a kortárs roma művészet gazdagságának szemléltetése, valamint annak a megvilágítása, hogy a cigány művészet hogyan hatott a spanyol kultúrára. A kiállítás külön kiemeli a flamenco szimbolikus szerepét, amely ma a spanyol kulturális örökség szerves része. A kiállításban neves fotográfusok esettanulmányai szemléltetik a cigány közösség jelenét, olyan művészeti tevékenységeket emelnek ki, amelyeket a cigány családok máig gondosan ápolnak.

A kiállítás a spanyolországi romák alig ismert mindennapi életére összpontosít, és egyben a jövőbe is tekint. Fényképek mellett filmek és tárgyak közvetítik számunkra, hogy kik ők, hogyan élnek és dolgoznak, milyen volt a múltjuk, és milyen a jelenük? Hogyan tudtak felülkerekedni annyi nehézségen napjainkra? Milyen kihívások közepette kell megjeleníteniük saját cigányságukat a 21. században, egy globalizált és technológiailag fejlett világban?

Szent János ünepe a Casa Rosita borozóban a Paralelo sugárúton, 1960 körül

 A madridi kiállításhoz kapcsolódik a Képek, cigányok, cigányképek. A többségi képtől az önábrázolásig című kamara kiállítás, amely a Néprajzi Múzeum a spanyol és magyar kulturális kapcsolatok keretében megrendezett, 2011-ben Valenciában bemutatott kiállításából ad ízelítőt. A kamarakiállítás a magyarországi cigányok ábrázolásait mutatja be a 19. század utolsó évtizedeitől napjainkig, nyomon követi a többségi társadalom cigányábrázolásait, a néprajzi, szociológiai, antropológiai megközelítésmód és a riportfotó sajátosságait, valamint bemutatja a cigányok/romák ezzel jórészt ellentétes önképét is.

Montjuic, Barcelona, 1974.

A Spanyol Kulturális Minisztérium által támogatott madridi Instituto de Cultura Gitana (Cigány Kultúra Intézete) által rendezett Vidas Gitanas. Cigányok Spanyolországban című kiállítást Spanyolországban már két helyen, Granadában és Madridban is megrendezték. A kiállítás egy európai uniós projekt keretében valósul meg, amelynek magyar konzorciumi tagja a Kisebbségi és Emberi Jogi Alapítvány (KEJA). A kiállítás tőlünk tovább utazik Bécsbe, majd Portugáliába.

Cikkajánlónk az Esőembert megmintázó Laurence Kim Peeket mutatja be, aki elképesztő agyműködéssel rendelkezett. Két szemével, 2 oldalt tudott például egyszerre olvasni, és utána fejből szó szerint visszamondani. Portréját a képre kattintva tudjátok elolvasni.

A Központi Statisztikai Hivatal közzétette jelentését a népszámlálási adatokról. Az alábbi linkre kattintva olvasható a teljes anyag.

 Néhány adatot szemezgetésként közlünk a dokumentumból:

- 2011.október 1-jén Magyarország lakónépessége 9 937 628 fő volt. 2001 óta a lakosság száma 261 ezer fővel csökkent. A csökkenés a természetes fogyásból eredt, aminek mindössze egyharmadát tudta ellensúlyozni a nemzetközi vándorlás teljes időszakra számított egyenlege.
- Ezer férfira 1106 nő jutott, míg 2001-ben 1102.
- Az ország minden tizedik lakosa 70 éves vagy idősebb.
- A bevándorolt nemzetiségi csoportok közül legnagyobb létszámú az orosz közösség 13,3, ezer fővel.
- A nagy történelmi egyházakhoz tartozók száma csökkent, és az egyházhoz, felekezethez nem tartozók száma jelentősen nőtt a kérdésre válaszoló népesség körében.
- A katolikusok száma 3 millió 871 ezer fő,a reformátusoké 1 millió 153 ezer fő és az evangélikusoké 215 ezer fő.
- A párkapcsolatokon belül egyre inkább tért hódítanak az élettársi kapcsolatok, számuk megközelítette a 405 ezret.
- A gyermekes családok több mint felében egy,egyharmadában kettő gyermeket neveltek, a három gyermeket nevelők részesedése 9 százalék.
- 2011-ben 457 ezer fő,a népesség 4,6 százaléka élt fogyatékkal.
- A tartós betegek száma1millió 648 ezer volt.

Bangó Jenő (1934) a düsseldorfi és az aacheni egyetemek nyugalmazott szociológiaprofesszora, az esztergomi, a budapesti és a szegedi felsőoktatási intézmények vendégoktatója. E kötetében a német nyelven 1994-ben megjelent munkájának (Soziologie für sociale Berufe) magyar nyelvre fordított és tartalmában aktualizált szövege jelenik meg.

Bangó Jenő. Szociológiai alapfogalmak pedagógus hallgatók számára. Belvedere Meridionale, Szeged, 2012 (182 p.,ISBN 978-963-9573-83-3, Kiadói ár: bruttó 1575 Ft)

A szerző negyvenéves szociológiai oktatói tapasztalata alapján vallott meggyőződése, hogy a pedagógiát, a szociális munkát, a gazdaságtant, vagy jogot tanuló diákok számára nagyon hasznos, ha a szociológiai alapfogalmakat nem a szaklexikonból vagy az internetről szerzik meg, hanem gyakorlati példákkal és utalásokkal alátámasztva tankönyv segítségével.

Forrás: http://meridionale.hu/kotetek/2/

Egy London-i egyesület “Unseen Tours” néven sajátos városnéző túrákat kínál az érdeklődőknek. A résztvevők “alulnézetből” ismerhetik meg a város néhány kiválasztott részét, ha részt vesznek a hajléktalanok által vezetett városnézésen– írja a Turizmusblog szerzője.– Az útvonalak persze ismert és keresett látnivalókat is érintenek és a vezetők be is mutatják ezek történelmi, művészettörténeti érdekességeit. Ez azonban csak az alap, ami a program vázát adja. A program valódi vonzereje a vezetők – sokszor keserű és kemény, de szórakoztatóan, sztorizva előadott – élettapasztalatából adódik. Életük egy szakaszában mindannyian éveket éltek fedél nélkül az utcán és ebben az időszakban megismerték a város sötétebb oldalát is. Így a vezetés során olyan helyeket mutatnak, ahol ők és más hajléktalanok meghúzták magukat éjszakára, beszélnek a környék jellegzetes figuráiról, egy-egy városrész változásáról. “Ott a fák alatt aludtam sokszor” vagy “itt az utca túloldalán volt korábban az ételosztás” – az ilyen és hasonló élmények más fényben mutatják a várost.

A cikk folytatásához kattintson egyet.