A hajléktalanokról alkotott médiakép gyakran sztereotip, felszínes és aránytalan. Kriminalizálásuk, áldozatként való szerepeltetésük valamint élettörténetük, élethelyzetük romantikus elemekkel tarkított bemutatása hangsúlyos.  Mindezek ellenére pozitív példa is fellelhető.

A témára való ráhangolódásként ajánlom ezt a „Hajléktalanok kisfilm 2013” címet viselő videót:

Figyeljük meg a videóban megjelenő hajléktalanokat: tipikusan középkorú, szakállas, elhanyagolt külsejű férfiak jelennek meg. Ezen sztereotip képpel ellentétben a hajléktalan személyek jól tükrözik a többségi társadalmat; nincs két egyforma ember. Másfelől a videó háttérzenéje szerencsés választás, Presser Gábor: Nagy utazás című száma teljesen ideillő, már csak arra gondolva is, hogy a hajléktalan emberek igen gyakran pályaudvarok, állomások várótermeiben húzzák meg magukat. Pont ők azok, akik valójában sosem utaznak el, de mindig várakoznak. Várakoznak, talán egy jobb létre, egy fordulatra, amely életüket megváltoztathatja.

A Város Mindenkié (AVM) hajléktalan érdekvédelmi csoport 2012. november 08-án publikált cikke igen széles körben kiterjed a hajléktalanok médiareprezentációjával kapcsolatosan. Az eredeti cikk itt olvasható: http://www.commmunity.eu/2012/11/08/a-hajlektalan-emberek-abrazolasa-a-mediaban/

A cikk szerint a fő probléma a felszínes, sztereotip, káros ábrázolás, valamint az aránytalanság: a média nagy hangsúlyt helyez a következményekre és a tünetekre, kevés szó esik a valódi kiváltó okokról, az érdemi társadalmi szintű problémákról. A javasolt megoldás: Érzékeny, árnyalt, és felelős ábrázolás.

A fenti cikk alapján három sarkalatos pontot emelnék ki:

Kriminalizálás

Gyakran előfordul, hogy bűncselekmények kapcsán a szemtanúk, az áldozatok vagy az elkövetők hajléktalanok. Sokszor teljesen indokolatlan életvitelformájuk kihangsúlyozása. Emiatt félrevezető szalagcímek jelennek meg, néhány cikk pedig a bűncselekmény leírása helyett a szemtanú életkörülményeivel foglalkozik. Néhány kiragadott példa:

• Pestszentlőrincen egy hajléktalan a szemét között találta meg F. György végtagjait” (hetilap, 2011.12.17.) Forrás: AVM cikke
•  „hajléktalanok verekedtek össze Nyíregyházán, mert az egyik férfi megpróbálta elhódítani a másikkal együtt élő nőt” (hetilap, 2011.12.29.) Forrás: AVM cikke
•  „Megette a vacsoráját, szétverte a hajléktalan” (origo.hu, 2012.11.14)
• „Hajléktalant raboltak ki hajléktalanok Balassagyarmaton” (mno.hu, 2013.02.13.)
• Józsefváros önkormányzata kedden azt közölte az MTI-vel, hogy a II. János Pál pápa (volt Köztársaság) téren álló épület (volt MSZP székház) pusztulásnak indult, a homlokzatról omlik a vakolat, a falak átáztak, az üres ingatlanba hajléktalanok költöztek.” (nol.hu: Hajléktalanok laknak a volt MSZP-székházban, 2013.02.19.)

Ezek a cikkek jól példázzák, hogy a hajléktalan jelzőt sokkal inkább a szenzáció miatt használják. Akad a példák között olyan is, ahol a címen kívül nem esik szó hajléktalanokról, vagy ahol a hajléktalanként aposztrofált ember az esemény idején nem is volt hajléktalan.

Áldozatként való szerepeltetés

Tipikus, ugyanakkor ellentmondásos jelenség az is, hogy míg bűncselekmények kapcsán gyakran előkerülnek, gyámolításuk okán szintén.

• „A főpolgármester a hajléktalanügyben az elmúlt hetekben indított jogvédő, nemegyszer jogsértő akciókra reagálva elmondta: ma már egy fedél nélküli bátran bemehet egy szállóra, nem kell félnie, hogy összeverik vagy ellopják kevés értékét.” (Tarlós István, mno.hu-2013.02.02.)
• Az ügyben az ombudsman is a hajléktalanok mellé állt, Szabó Máté azonban továbbra sem fogadta el a főpolgármester meghívását, hogy együtt nézzék meg az aluljárók állapotát.” (MNO, 2013.02.01.)

Az AVM cikke is említést tesz arról, hogy amikor áldozatok a hajléktalanok, egyszerre az ellátórendszer is a középpontba kerül, piedesztálra emelve az – egyébként a cikk szerint nem túl jól működő – ellátórendszert, mely az írások szerint mindent megtesz a hajléktalanokért, de ők azokat nem is kívánják igénybe venni. Ugyanakkor a hajléktalan életvitelt többé-kevésbé fix állapotként jellemzik, nem esik szó arról, hogyan kerül valaki ebbe a helyzetbe és hogyan képes visszatérni korábbi életéhez, a hajléktalan emberek képességeit, erősségeit pedig teljesen figyelmen kívül hagyják.

Romantizálás

Gyakran előfordul a pozitív történetábrázolás, a valóság esetleges elferdítése és romantikus, „meseelemek” megjelenítése. Néha egészen úgy jelenítik meg a hajléktalan életmódot, mint a „korlátlan szabadság és a regényes kalandok földjét”. Ezekben a riportokban a hajléktalanság nem úgy, mint probléma jelenik meg, a mindennapi élet nehézségei helyett csak a pozitív dolgokra fókuszálnak. Bár legtöbbször elhangzik az élettörténet, de nem hangsúlyos, csak a hátteret adja.

A fenti videókban ehhez még hozzájárul a háttérzene kiválasztása és a narrátor hangvétele is, ami mintegy meseszerűvé teszi a történetet, enyhítve ezzel a közönség lelkiismeret-furdalását, amit a hajléktalan emberek iránt érez, hiszen a videók alapján nem is olyan rossz az életük.

Szerencsére akadnak pozitív példák is, például a Legyen Ön is milliomos című műsorból nyertesként távozó hajléktalan férfi története:

• „Milliókat nyert Friderikusznál a hajléktalan” (life.hu, 2013.02.01)
• „Celeb lett a Friderikusztól, milliókkal távozó hajléktalan” (borsonline.hu, 2013.02.01.
  
  
  

Szerző: Szűcs Edit Edina (Egyenlítés Kollégium)