Az Egyenlítés Kollégium legutóbbi rendezvényén Bulátkó Gábor szociális munkás tartott előadást A szociális munka kihívásai a hajléktalan ellátásban címmel a Szegedi Tudományegyetemen.

Vajon hány emberi joga sérül a fedélnélkülieknek- tette fel a kezdő kérdést a kis osztálytermet teljesen megtöltő hallgatóságának. Kisebb gondolkodás után konszenzusos válasz érkezett több felől: az összes. Ezen értékek védelmére született meg tehát a szociális munkás szakma, melynek a feladatköre sokrétű: egyszerre végez reintegrációt, mentálhigiénés tanácsadást, esetvezetést, biztosít szálláshelyet, teljesít utcai szolgálatot és népkonyhát is üzemeltethet.

Vitatott azonban, hogy hány hajléktalan személy él Magyarországon. A becslések, mérések nagyon szerteágazók. A 10 ezer fős tartománytól kezdve a 100 ezresig mondanak számokat. 2010-ben a Tisztiorvosi Szolgálat 29374 főt mért, a Február Harmadika Munkacsoport viszont 2013-ban 12717 főt. Egy pontban viszont egyetért a szakma: növekszik a hajléktalanok száma.

Jelenleg 4-5 millió fő közé teszik a szegénységben élőket, akik potenciális hajléktalanok. Emellett a munkanélküliség, a pszichés betegségek, végrehajtások, kilakoltatások, családi konfliktusok is gyakori okai az utcára kerülésnek. – Mi a megoldás? Lakhatás biztosítása vagy a kriminalizálás?– kérdezte Bulátkó Gábor, aki igyekezett ismertetni a témában tapasztalható különböző nézőpontokat.– Most úgy tűnik, hogy a kormány inkább a kriminalizálás felé hajlik.

Az Egyenlítés Kollégium vendégelőadója rámutatott, hogy számos visszásság érezhető a megalkotott szabálysértési törvény kapcsán. „Nincsenek meghatározva azok a rendészeti szervek, amelyek intézkednek ebben az ügyben. Ha pedig a hatóságok felszólítják a hajléktalant, hogy menjen el a közterületi lakhelyéről és elmegy, akkor nem történik szabálysértés. Így ez inkább a hajléktalanok zaklatására, mint a konkrét intézkedésekre való”- fogalmazott Bulátkó Gábor, aki a lakhatással kapcsolatban elmondta, hogy közel félmillió ház áll üresen Magyarországon, viszont ezek többsége nem önkormányzati tulajdonú, így ezt sem tudják a hajléktalanok számára biztosítani.

A közönség soraiból érkezett a kérdés, hogy a szociális munkások reálisan milyen segítséget képesek nyújtani a hajléktalanoknak? – A fedélnélküliek körülbelül 2 százalékát sikerül visszaintegrálnunk a társadalomba. Ez tehát szinte lehetetlen. Ténylegesen most csak a hajléktalanok „elraktározását, lefektetését” tudjuk elvállalni– válaszolta Bulátkó Gábor.