A könyv izgalmasat tartalmát illusztrálja a kiadványról szóló rövid összefoglaló, mely a kiadó honlapján olvasható: http://www.semmelweiskiado.hu/konyvek

"A cigánykérdés fontos kérdés – Magyarország jövője a kiművelt cigányfők sokaságán is múlik. A fontos dolgoknak történelmük van, melyek ismerete nélkül nem érthetjük meg a jelent és nem építhetjük, segíthetjük a jövőt. A könyv szerzője a hazai cigányság kutatója, aki tudományos igényességgel és az egyetemi oktató gyakorlatával, avatott szakértőként mutatja be a hazai cigányság sorsát gondosan, részletesen és tárgyilagosan. A közel 600 éve érkező bevándorlókat hol megbecsülték, hol eltűrték vagy éppen kiközösítették. Helyzetük a XXI. század elejére sem rendeződött megnyugtatóan. A cigánykérdés nem cigány kérdés, a több száz éve fennálló egyenlőtlenségek és feszültségek a társadalom közös kihívása; mulasztásos humanitárius jogsértés hazánkban és egész Európában! A cigányság beilleszkedéséhez, gazdag hagyományainak, kultúrájának megőrzéséhez elengedhetetlen az értelmiség számának növekedése, mely kétoldalú erőfeszítést igényel. A könyv e küzdelemhez nyújt felbecsülhetetlen segítséget. (Prof. Dr. Rosivall László, a cigány orvos-egészségügyi program elindítója) " (Forrás:http://www.semmelweiskiado.hu/konyvek/?itemid=1434&mode=detailed)

A könyvet ajánlom mindenkinek...aki a téma iránt érdeklődik, aki érintett a témában, illetve annak is aki csak a jövőben tervezi a témával való ismerkedést.

Dr. Laki Ildikó egyetemi adjunktus, SZTE JGYPK

Kutatási témám fókuszába a roma diákok beilleszkedési nehézségeit helyeztem, mert úgy gondolom, hogy bár hasonló problémákkal küzdenek, mint a hátrányos helyzetű nem roma társaik, de szociokulturális hátterük mégis egyéb dilemmákat is felvethet. Véleményem szerint ahhoz, hogy megfelelő képet kaphassunk a mai cigány gyermekekről, kultúrájukról, szükséges, hogy megismerjük történelmüket.

A szakirodalmakban sokféle forrást találhatunk, melyek a cigányok első megjelenését igyekeznek bizonyítani, nagy részük hamis, vagy félreértelmezett. A cigányok magyarországi beköltözése nem hullámszerű népességmozgás következtében történt, megjelenésük nem volt olyan gyors és hirtelen jövő, mint Nyugat-Európában. A hosszantartó, elsődlegesen Erdély és a román fejedelemségek között zajló, a 17. századig tartó beköltözésről beszélhetünk, ami egy 19. századig elhúzódó demográfiai folyamat kezdeti szakaszaként ment végbe, s amelynek során az egyes országrészekbe nem egyszerre kerültek cigányok, s nem egy irányból érkeztek. A legkorábbi hiteles forrásemléknek a Mircea cel Bătrân havasalföldi fejedelem által 1390-1406 között keletkezett oklevelet tekinthetjük jelenleg. E szerint 17 sátornyi cigány élt Fogarasföldön. Ez a terület Erdélyhez tartozott, azonban leginkább románok lakta terület volt. Erdélybe Havasalföld és Moldva felől érkeztek. A legkorábbi, minden kétséget kizáróan letelepített és hosszú időn keresztül Magyarországon élő cigányokról szóló oklevél 1455-ből maradt ránk. A feltehetőleg már üldözöttként érkezett cigányok szívesen választották azonban a korlátozott függést, és a védelemért cserébe munkaerejüket ajánlották. A vándorló cigányok a kereskedtek és vándoriparos foglalkozásokat űztek, mint lókupecek, zenészek, üstfoltozók, kosárfonók, téglaégetők, zsoldosok, szemét- és hullaszállítók, hóhérok vagy más lenézett foglalkozások űzésével keresték kenyerüket. A nők jövendőmondással, tenyérjóslással, koldulással foglalkoztak. Ezeket egészítették ki mindenféle fél-legális, olykor törvénytelen forrásokból származó jövedelmek. Ilyen módon részt vettek ugyan a társadalom  munkaszervezetében,  de  csak annak perifériáján,  és nem illeszkedtek be a voltaképpeni társadalomszervezetbe. Etnikailag-nyelvileg szétforgácsolt, nagycsaládonként vándorló csoportjaik nem rendelkeztek még a nomád pásztortársadalmak szervezettségével és hierarchiáival sem, ezért sem a feudális hatalmi struktúrákba, sem a letelepedett paraszti, sem pedig az árutermelő, kereskedő városi világba nem voltak szervesen beilleszthetőek, megjelenésük pillanatától etnikai és szociális értelemben peremcsoportot képeztek a társadalomban. [1]

A cigányok üldözöttként érkeztek, s üldözöttekké is váltak, de „Magyarországon tudatos, egy központból irányított "cigányüldözésről" 1944 előtt nem beszélhetünk”[2]

A két világháború között hazánkban a cigánykérdés vitái nem voltak fellelhetőek. Nem foglalkoztak velük sem a jobb sem a baloldal képviselői.  A cigányság legnagyobb része a társadalom perifériáján helyezkedett el. Ám a magyarországi cigányokat már évtizedekkel a holokauszt előtt kollektíve és rendeletileg megbízhatatlanná minősítették Több tízezer roma dolgozott a társadalomba, vándoriparosként, muzsikusként, idénymunkásként. A helyi közösségekbe próbáltak beilleszkedni, de a rasszista megnyilvánulások már kezdett kibontakozni ekkoriban a cigány népesség felé. A dualizmus idején megkezdődött ugyan a hagyományos cigány mesterségek háttérbe szorulása, lassú elhalása, de az akkori idők gyors gazdasági növekedése és liberalizmusa miatt a mesterségüket vesztő cigányok sikeresen tudtak más megélhetést találni. A két világháború között azonban a régi foglalkozások eltűnése rohamossá vált, a válságokkal tarkított technikai-társadalmi fejlődéssel egyre kevésbé tudtak lépést tartani a cigányok. Súlyosbította a helyzetet az erős cigány bevándorlás a Trianon utáni környező országokból, így a jóval kevesebb munkalehetőségen egyre több romának kellett osztoznia. Ekkor figyelhető meg az anyagi, szociális, kulturális leszakadásuk a többségi társadalomtól.

A német helyzet kísértetiese hasonlított a magyar Horthy-korszakban zajló eseményekre. Az ún. kóborló cigányokra irányult leginkább a figyelem, akik nem telepedtek le, s állandó munkájuk sem volt. A „közbiztonság” érdekében alkalmazták a rendészeti intézkedéseket. Európa többi országához hasonlóan (de leginkább német mintára) itt is vezettek be cigányellenes törvényeket. A magyarországi romák állami szintű üldözése 1916-ban kezdődött, amikor rendeletet hoztak a "kóborló" cigányok nyilvántartásba vételére, a renitensek munkatáborba kényszerítésére. A rendelet azért még ekkor elég óvatosan fogalmaz, definiálása szerint az a kóbor cigány, aki nem tudja igazolni, hogy rendes lakóhelye van, illetve nem ott tartózkodik, s ahol éppen van, ott nincs kellően indokolva jelenléte. Ilyenkor a hatóságoknak lehetőségük van a lakóhelyre kísérni, esetleg „tolonc úton odakísérni”. (Bár legtöbbször ez nem valósulhatott meg, hiszen ez mind igen költséges lett volna, ha minden esetben így történik. ) A fő cél persze nem az volt az államnak, hogy minél több cigányt elfogjon, hanem, hogy azok vonóállatainak elvétele lehetett. Továbbá a 18-50 év közötti férfiakat megfelelő védőoltásokban kell részesíteni. A rendelet a 12. évet betöltött vagy annál idősebbek számára cigányigazolványt is előírt. Ennek tartalmaznia kellett (volna) életkort, nyelvtudást, testméreteket és ismertető jegyeket. Nem volt fényképes igazolvány. De egyébként az alsó fokú hatóságok nem hajtották végre ezeket a feladatokat. A rendelet még azt is szabályozta, hogy nem vállalhatnak munkát csak a saját községükben a kóborcigányok. 1928-ban történt, mikor törvényesített keretek között cigányrazziát tartottak évente kétszer, s kitoloncolták vagy dologházba zárták a roma kóbor cigányokat. Ez a rendelet a közrendet, közbiztonságot és a közegészséget veszélyeztető kóborcigány problémát szerette volna megoldani. 1931-ben a cigány származásúak számára megnehezítették az iparengedély kiadását. A vándoriparos nem vihetett magával senkit, sem segédet, sem családtagot és még a járművet sem használhatott. 1932-ben kiadott rendelet azt kérelmezi, hogy a letelepített cigányok a közlegelőktől távol helyezkedjenek el. A II. világháború előtt utoljára 1939 januárjában született rendelet, mely név szerint is említi a cigányokat. Ez a tetvetlenítést igyekezett elősegíteni a kóborcigányok a cigánytelepeken élők és a csavargók körében.  A cigányok esetében a jogállam a legkisebb mértékben sem működött, a hatóság képviselőjének belátása szerint bármikor internálótáborokba vihették őket. A razziákat gyakran kegyetlen módon, az emberek durva megalázásával, ütlegelésével végezték. Az 1944-es német megszállás előtt a mintegy 200 ezer főre becsült cigányság már döntő többségében letelepedett életmódot folytatott. Magyarország 1944. március 19-ei német megszállását követően jelentős mértékben a zárt cigánytelepekről kb. 30–70 000 romát, köztük gyerekeket, nőket és öregeket deportáltak a komáromi Csillagerődbe, majd onnan különböző koncentrációs táborokba. A Roma Holokauszt során elpusztult magyarországi cigányokról nem rendelkezünk pontos számadatokkal. Karsai László történész, a magyarországi holokauszt kutatója szerint kb. 5000-re tehető azon cigány honfitársaink száma, akiket 1944–45-ben etnikai hovatartozásuk miatt ál orvosi kísérletekkel megkínoztak, megnyomorítottak, illetve akiket haláltáborokban gyilkoltak meg, vagy munkaszolgálaton veszítették életüket.[3]

A cigányok jelenléte hazánkban tehát már évszázadokra nyúlik vissza, manapság azonban igen nagy gondot okoz meghatározni, hogy kit is nevezhetünk romának. A szakirodalmak különböző állásponton vannak arról, hogy milyen szempontok alapján állítható valakiről, hogy roma származású. Peter Versmeersch szerint két alapvető nézet van jelen arra vonatkozóan, hogy mi is a cigány történelem,. Az első szerint a „roma” egy konstruált kategória, nem pedig egy létező entitás. A másik megközelítés szerint a közös tulajdonságok és objektív jellemvonások alapján értelmezik a roma identitást. Ezt további három irányzatra osztják. Az első a cigányok, mint történeti diaszpóra, a második az életstílusra és viselkedésre fókuszáló viselkedés, a harmadik pedig a biológiai rokonságot előtérbe helyező megfogalmazás. Az első két irányzatnak a tudományos megalapozottsága megkérdőjelezhető.[4]

Mint láthatjuk nem csak a hétköznapi embernek, de a szakembereknek is problémát okoz, hogy kik is azok a cigányok, s ők milyen kultúrát képviselnek. Lehet e egyáltalán homogén cigány kultúráról beszélni Magyarországon? Természetesen nem, mert a cigányság heterogén, 3 nagyobb csoportja él hazánkban. A cigány nyelvi kultúra sokszínűségét próbálta Réger Zita is bemutatni a Cigány gyermekvilág, olvasókönyv a cigány gyermekfolklór című munkájában. A szociolingvisztika módszerével küzdött a romákat ért megkülönböztetés ellen. Kutatásában a roma gyermekek egymás közötti kommunikációját helyezte előtérbe, a beszédműfajokat vizsgálatát oláh cigány közösségekben végezte. A nyelvi szocializáció legfontosabb színterének maguk a gyermekközösségeket tartotta, s feltételezte, hogy ennek ismeretével a kultúra megértése is sikeresebb lehet. 13 településen gyűjtöttek adatokat kétnyelvű (magyar-cigány) gyermekek körében. (4-16 éves korig). Az adatokat rögzítették, hanganyagokat készítettek belőle, megfigyeléseket hajtottak végre, majd azokat elemezték és elkészítették a szöveggyűjteményt az összegyűjtött anyagokból. A vizsgálat eredménye új megvilágításba helyezte a cigány gyermekek nyelvi hátrányaira vonatkozó téves megítéléseket. Ugyanis azt állapították meg, hogy a roma gyerekek szocializációs modellje valóban különbözik a nem roma társaikétól, de ezt nem egyfajta deficitnek kell tekinteni. A pedagógusoknak tisztába kell lenni ezzel a ténnyel, s fel kell készülniük a differenciált nevelésre. Az iskola-orientált értékeket nem szem előtt tartó családokból érkező gyermekeknek is meg tudják tanulni az oktatási intézményekben elvártakat, ha megfelelő szakmai tudású, ill. módszertannal rendelkező, a gyermekeket szerető és elfogadó pedagógusok veszik körbe.[5]

Úgy gondolom, hogy nagy előrelépést jelentene, ha a tanárképzésben kötelező kurzusként szerepelne a romológia, érzékenyítő tréningeken vennének részt a tanárjelöltek, és olyan pedagógiai módszertani tantárgyak segítenék munkájukat, melyek a differenciált nevelésre fókuszálnak.  

Felhasznált irodalom:

1.Binder Mátyás(2009): A magyarországi cigányság történetéről.  „A cigányok” vagy a „cigánykérdés” története? Regio, 20. évf. 4. sz. 35-59.

2.Karsai László (1992): A cigánykérdés Magyarországon 1919-1945. Cserépfalvi Könyvkiadó, Budapest

3.Karsai László (2001): Holokauszt,  Pannonica kiadó

4.Nagy Pál (2004): A magyarországi cigányok korai története. PTE BTK Romológia és Nevelésszociológia Tanszék, Pécs

5.Réger Zita (2002): Cigány gyermekvilág, Olvasókönyv a cigány gyermekfolklórból, L'Harmattan Kiadó, Budapest

Mezei Tímea a Szegedi Keresztény Roma Szakkollégium kiváló hallgatója

Az Emberi Erőforrások Minisztériuma Budapesti Javítóintézete Budapesten a Szőlő utca 60. szám alatt található. Az intézetben előzetes fogva tartásukat töltő 12-18 év közötti fiatal fiúk vannak. Az intézet 1995. évben elkészült büntető törvénycsomag rendelkezése értelmében 1996. május 1-től javítóintézetben is lehetőség van az előzetes fogva tartásának végrehajtására. Ez azért volt lényeges momentum, mert így ezek a fiatalok is esélyt kapnak arra, hogy a személyiségi problémáikat korrigálják és megóvják őket a kriminalizálódás további veszélyeitől. Országos lefedettséggel működik az intézmény, jelenleg 100 férőhellyel működik. Az intézet szakmai tevékenysége közé tartozik az előzetes letartóztatásban lévő fiatalok őrzése, oktatása, szakmai képzése, és a személyiségük olyan irányba terelése, amely pozitív irányba segíti őket visszailleszkedni a társadalomba.

Az intézetbe érve, jól láthatóak azok az elemek, amelyek emlékeztetnek bennünket egy börtönre. Magasra emelt kerítések vannak, melyeknek tetején szögesdrót van, minden ajtó dupla zsilippel rendelkezik és csak rendészi kísérettel lehet közlekedni az intézményen belül. Az ide érkező gyermekek nagy többsége nem normális családmodellből érkezik, vannak köztük olyanok is, akik állami gondozásban éltek, vagy elfogásuk pillanatában szökésben voltak egy gyermekvédelmi intézetből. Az intézmény célja, hogy komplex nevelést folytassanak ezekkel a fiatalokkal. Az intézmény alapvetése: „A gyermek látótérben folyamatos felügyelet mellett, szociális, szakmai, pedagógiai, pszichológiai környezetben, szükségletük alapján történő ellátásban részesüljenek”

Oktatás, munkafoglalkozás és nevelőotthoni munka folyik az intézményen belül. Iskolai előmenetelük nem fest túl szép képet, hiszen gyakoriak a lemaradások, így strukturálják az intézmény munkatársai az oktatásba való részvételt. Sok fiatal itt kap még egy esélyt arra, hogy tanulmányait folytassa, esetleg be is fejezze sikeresen. Az oktatás heti négy nap, négy délelőttje az intézményben. Az oktatás differenciált, a tanulók képességeihez mérten. Ennek az oktatási struktúrának a következményeképpen, a tehetséges diákokat ösztönzik a továbbtanulásra. A munkafoglalkoztatás célja, hogy a bekerült fiatalok értékként tekintsenek a fizikai munkára, és megtanuljanak különböző munkafolyamatokat. A munkafoglalkozást az intézményen belül számos helyen végezhet az ide bekerült fiatal, azt, hogy a fiatal, hol végezheti ezen tevékenységét, az intézményben lévő szakértői bizottság dönti el a gyermek aktuális személyiségállapotának, képességének és érdeklődésének figyelembe vételével. A fiatalok munkájukért törvényben meghatározott díjazásban részesülnek, amelyet saját ellátásukra fordíthatnak. A munkafoglalkoztatási helyek tekintetében néhányat említenék meg: kertészet, szövőműhely, kisállat gondozó, karbantartó műhely. Minden fiatal egy nevelési csoport tagja az intézményben 7 végleges és egy befogadó nevelési csoport is működik. Ezekben a csoportokban, amikor nem oktatási és munkafoglalkoztatásban vesznek részt a fiatalok, akkor a csoportok foglalkozásokon vesznek részt. Ilyen foglalkozások például, a konfliktuskezelés, művészeti szakkör, bibliaóra, kommunikáció, cigányság története és kultúrája. Az intézmény saját konyhával rendelkezik, és napi ötszöri étkezést biztosít a bent lévő fiataloknak. A szabályok értelmében semmilyen kész étel nem juthat be az intézménybe, így minden étel az intézmény konyháján szakácsok munkája révén kerül a fiatalok elé. A házirend nagyon szigorú és este fél 10 kor már villanyoltás van. A fiatalok 3 ágyas szobákban alszanak, 1 nevelőre maximum 12 gyermek jut, aki folyamatosan figyeli a szobában lévő fiatalokat, tehát a hálószoba ajtónak a szabályzat szerint nyitva kell lennie. Ezekre az intézkedésekre azért van szükség, hogy a nevelő jobban átláthassa a rád bízott fiatalokat, és időben megakadályozza az esetleges konfliktusokat. A fiatalokat folyamatosan értékelik az intézményen belül. Az oktatásban való és munkafoglalkozásban való részvételt naponta értékelik, van heti, havi és 60 napos értékelés is. Ez járhat plusz kiváltságokkal vagy a kiváltságok megvonásával. Például, ha egy fiatal nem veszi ki részét a feladatokból és negatív értékelést kap, megvonhatják tőle a látogatófogadást, telefonhívások kezdeményezését, ha viszont elismerően nyilatkoznak róla, akkor több látogatási időt kap, a szabályban foglalt 5 perces telefonbeszélgetés helyett, 15 percet beszélhet a hozzátartozókkal. A nevelői vélemény, amely beszámol az oktatási előmenetelről, munkafoglalkoztatásban való részvételről egy hivatalos irat születik, amely a fiatal bírósági tárgyalásánál sokat jelenthet.

Összességben, az intézmény komplex munkáját és őrző funkcióját tekintve megfelelő légkört biztosít a fiataloknak az újrakezdéshez és szellemi, lelki életének biztonságos megéléséhez és kikerülésük után a bűnismétlés megelőzésének visszaszorítására.   

Forrás: www.bpjavito.hu,  és Juhász Péter – EMMI Budapesti Javítóintézet igazgató – Szigorúan szeretve előadása melyet 2016.04.14-én,  a Szegedi Tudományegyetem JGYPK keretében tartott.

                                                                                                                Összeállította: Szverle Szandra

Idősek otthonába általában olyan személyek vehetők fel, akik önmaguk ellátásáról nem vagy csak folyamatos segítséggel képesek gondoskodni, legalább napi 4 órát meghaladó ápolásra, gondozásra van szükségük. Ugyanakkor, ha valaki eléri a 80 évet, akkor makkegészségesen is beköltözhet. Az otthonok működésének feltételeit a hatályos jogszabályok részletezik. Elvárás, hogy minden lakóegységhez tartozzon önálló zuhanyzó, mosdó és WC. Egy akadálymentes intézményben akár a kerekes székes, akár a járókerettel vagy rollátorral közlekedők meg tudják közelíteni a közösségi helyiségeket, a kertet vagy a parkot, valamint el tudják hagyni az épületet. Legyen étterem, büfé, kisbolt, foglalkoztató helyiségek, könyvtár és társalgó is, továbbá egy jól felszerelt orvosi rendelő, kezelőhelyiség és betegszoba. A lakók komfortérzetének növelését szolgálhatja a helyben elérhető fodrász, kozmetikus, pedikűrös, illetve egy pihenőpark, és egy kiskert is a szabadidő hasznos eltöltéséhez. Az egészségügyi szolgáltatások is elérhetőek legyenek.
A Szegedi Ősz Idősotthon 2003 decemberében kezdte meg működését, tartós bentlakást és gondozóházi elhelyezést nyújtó intézményként. Az intézmény szolgáltatásai közé tartozik a 24 órás nővéri felügyelet, a lakók gondozása, ápolása, a gondozott orvosi ellátása, gyógyszerrel, gyógyászati segédeszközzel a hatályos jogszabályoknak megfelelően. Dietetikus által ellenőrzött, egészségi állapotnak megfelelő, legalább napi háromszori étkezés. A tartós bentlakást nyújtó idősotthoni részlegben fürdőszobás lakrészekben történik az elhelyezés. A gondozóházi elhelyezést főleg olyanok veszik igénybe, akik ténylegesen ápolásra szorulnak. Ezt az ápolást szakképzett ápolók, orvosok, háziorvosok, szükség esetén szakorvosok végzik. Az otthonban heti rendszerességgel csoportos gyógytorna, olvasó- és jógaklub, varró- és kézműves műhely működik. A vendégeknek ajándékokat készítenek gipsz, üvegmatrica, stb. felhasználásával, a gyermekeknek frottír állatokat, bábokat varrnak. Mindegyik program önkéntes alapon vehető igénybe úgy, mint a konyhai munkában való részvétel, valamint a kert gondozása. Délutánonként csoportos szabadidős tevékenységként kártyázással, társasjátékokkal foglalkoznak a lakók. Istentiszteletre hetente van lehetőség. A Szegedi Ősz Idősotthon folyamatosan várja a beköltözni szándékozó vagy szociális ellátásra szoruló időseket és hozzátartozóikat. Bevallom számomra sem volt közömbös a hely atmoszférája, modern hangulata és az ott dolgozók szimpátiája. Csak ajánlani tudom mindazok számára, akik ebben látják időskorú szeretteik korrekt elhelyezését.


Felhasznált irodalmak
A Szegedi Ősz Idősotthon honlapja Hozzáférés: 2016. 04. 18. Elérhető: http://www.oszido.hu/megvalosulasallomasai.html
A Szegedi Ősz Idősotthon Hozzáférés: 2016. 04. 18. Elérhető: http://www.nyugdijasotthon.hu/facility_search.php?cmd=show&id=892&PHPSESSID=9b62bdc5b2e62ef5522d4cd4169a8c54

Aki az ajánlót írta: Vörös Vivien

A magyar fiatalok többnyire elégedetlenek az életükkel, politikailag szinte teljesen passzívak, leginkább sikeres vállalkozókként tudják elképzelni magukat, és minden mást fontosabbnak tartanak, mint hogy a társadalom hasznos tagjai legyenek. Nagyjából ez rajzolódik ki abból a kutatásból, melyben négy ország, Ausztria, Lengyelország, Bulgária és Magyarország Y generációba tartozó fiataljait kérdezték meg.

A Millennial Dialogue című kutatási programban arra voltak kíváncsiak, hogy négy, számos ponton hasonló, de mégis eltérő történelmű és fejlettségi szinten álló ország 15 és 35 év közötti korosztálya hogyan látja a közéletet, a politikát és általában a világot maga körül. Az európai fiatalok többsége elégedett az életével, ám a vizsgált négy ország közül Magyarországon érzik magukat a legkevésbé boldognak a fiatalok. Vannak fokozatok is, míg a másik három országban az Y generációsok negyede-ötöde teljes mértékben jól érzi magát a bőrében, sőt, kimondottan boldog, addig nálunk csak a fiatalok 7 százaléka érez így. Inkább elégedettnek Magyarországon a fiatalok 60 százaléka érzi magát, (vagyis 40 százalék nem!), a többi országban viszont 90 százalékuk vallja magát boldognak, és csak 10 százalékuk nem. 

A vizsgálat további részleteit az alábbi honlapon olvashatják: http://divany.hu/kolyok/2016/04/10/a_magyar_fiatalok_nem_tul_boldogok_es_nem_foglalkoznak_a_politikaval/

AZ EMBERI ERŐFORRÁSOK MINISZTÉRIUMA BUDAPESTI JAVÍTÓINTÉZETE ÉS AZ SZTE JGYPK ALKALMAZOTT TÁRSADALOMISMERETI TANSZÉKE "DIAGNÓZIS" CÍMMEL SZAKMAI KONFERENCIÁT RENDEZ A 2016. ÁPRILIS 6-án  9.00-15.30 ÓRA KÖZÖTT.

sok szeretettel várunk minden érdeklődőt!

Részletes programot lásd: http://www.jgypk.u-szeged.hu/tanszek/tarselm/images/Home/emberi_eroforrasok.pdf

Laki Ildikó