A fenti témákat járja körbe az a két konferencia, amelyek a napokban kerülnek megrendezésre Budapesten.

Kisebbségi oktatáspolitikai koncepciók 2010-2014 címmel tart előadást Papp Z Attila 2013. október 10-én, a 2010-2014-es ciklus oktatásügyét elemző műhelykonferencián.

Helyszín: ELTE Lágymányosi Campus Északi Tömb
1117 Budapest
Pázmány Péter sétány 1/A.
VII. emeleti Tanácsteremben (7.18-21)

A részletes program itt található: http://mtaki.hu/Merleg/2/1277/0

Diszkrimináció a közigazgatásban címmel tartja Máté Dezső kutatási beszámolóját, 2013. október 15-én az MTA TK Kisebbségkutató Intézetében.

Helyszín: MTA TK Kisebbségkutató Intézet, 1014 Budapest, Országház u. 30. III. em.

A részletes program itt található: http://www.mtaki.hu/Diszkriminacio-a-kozigazgatasban/2/1278/0

Mind a két program ingyenes, és minden érdeklődőt szívesen látnak.

A NANE (Nők a Nőkért Együtt az Erőszak Ellen) Egyesület szupervizort keres!

Ritkán osztunk meg ilyen felhívásokat, de a szervezet rövid ismertetőjével, talán jobban beleillik a profilunkba.

A Nők a Nőkért Együtt az Erőszak Ellen (NANE) Egyesület 1994 januárjában alakult, és az alapítók fő célja az volt, hogy  segélyvonalat indítsanak a bántalmazott nők részére. Ez mind a mai napig az egyetlen olyan célzott telefonos szolgáltatás e témában, amelyek képzett női önkéntesek működtetnek civil szervezeti keretek között.  Este hattól tíz óráig tart az ügyelet, és naponta 5-8 bántalmazással és családon belüli erőszakkal kapcsolatos ügyet regisztrálnak.

Az egyik fő mottójuk: "A családon belüli erőszak nem magánügy. Számos nemzetközi egyezmény és javaslat kimondja, hogy a családon belüli nők és gyerekek elleni erőszak a nőkkel szembeni diszkrimináció egyik formája, és ezért ennek megszűntetése állami feladat. Egy ilyen mértékű társadalmi problémát egyetlen civil szervezet sem tud egymaga megoldani. Amiben a NANE valóban segíteni tud, az a meghallgatás és az ítéletmentes megértés, valamint a családon belüli erőszak társadalmi jelenségéről szóló ismertetek terjesztése akár publikációk, akár képzések vagy kampányok formájában."

A NANE Egyesületnek több kiadványa is van, amelyek legtöbbje letölthető a honlapjukról: szórólapok, könyvek, plakátok és CD-ROM-ok.

És akkor a megpályázható munkakörről:

Elvárások:
Humán diploma, egyetemi szakirányú továbbképzésen szerzett szupervizori képzettség.
Szakmai tapasztalat: legalább két éves gyakorlat szociális területen személyes gondoskodást végző szakemberek számára tartott csoportos szupervízió vezetésében.
Legalább alapszintű jártasság a családon belüli erőszak feminista megközelítésű szakirodalmában, a téma szociológiai-pszichológiai-jogi hátterében.
Folyamatos önismereti munka, személyes terápiában való részvétel.
Kontroll szupervízióban való részvétel.
Nyitott személyiség, a csoport tagjaitól képes folyamatosan tanulni.
A szupervizor független, külső szakember, aki a szupervíziós folyamatban részt vevőkkel nem áll más munkakapcsolatban.

Előnyt jelent:
Társadalmi nemek tanulmányában való jártasság, a gender-megközelítés ismerete, beépítése a szakmai munkába

Feladatok:
A NANE Egyesület 10-15 főből álló segélyvonalas önkéntes csoportja számára rendszeres, 6 hetenként sorra kerülő szupervíziós találkozók megtartása.
A vállalt szupervíziós csoport vezetése, a csoportdinamikai folyamatok – aktuális csoportfejlődési fázisoknak megfelelő - kezelése, segítése
Az önkéntes csoport segítése a segélyvonalas munkában, az ehhez kapcsolódó saját mentálhigiénében, a csoporttagok közötti folyamatok kísérésében és a segélyvonalas munka minőségbiztosításában

Díjazás megállapodás szerint!

Jelentkezés módja
Szakmai önéletrajzzal és motivációs levéllel az info@nane.hu email címen, 2013. október 21-ig.


Email: info@nane.hu
Web: http://nane.hu/
Telefon: +36-1-267-4900

E pluribus unum, a sokkból/ többségből egy- ezt a feliratot verik az amerikai 1 centesekbe 1795 óta. Míg eredetileg az államok egységét kívánta kifejezni, ma a multikulturális társadalom metaforájává vált. Magába sűríti az egyéniség, a különbözőség tiszteletét és ennek elfogadását is. Az állam összetartását a sokféle identitású ember mellett.

Több mint 200 éve tartják ezt fontosnak hangsúlyozni.Példamutató.

Skrabski Fruzsina neve jelenleg nem tartozik a legismertebb magyar dokumentumfilmesek közé. Ez azonban valószínűleg hamarosan meg fog változni, hiszen munkáiban olyan témákat feszeget, amelyekhez a legtöbben ritkán nyúlnak.

2010-ben robbant be a köztudatba a Bűn és büntetlenség c. dokumentumfilmmel, amelyet Novák Tamással közösen készítettek. Már ez az alkotás is hatalmas visszhangot váltott ki, hiszen a filmben az alkotók Biszku Bélát, az 1956 utáni megtorlások egyik fő irányítóját, egykori belügyminisztert szembesítették a tetteivel.

Idén pedig elkészült az Elhallgatott gyalázat címet viselő dokumentumfilmje is, amely a II. világháború idején Magyarországra bevonuló szovjet katonák, magyar nők ellen elkövetett brutális és erőszakos tetteit igyekszik feltárni.

Bár erről egészen 1990-ig nem lehetett beszélni, mára azonban már elfogadott tényként kezelik a történteket. Ezeknek az asszonyoknak, fiatal nőknek és lányoknak megaláztatásban, szégyenben kellett élniük, nem beszélve a nemi betegségekről és a terhesség-megszakításokról. A történészek az 1944-45-ben megerőszakoltak számát több százezer főre teszik. Az adatokat illetően biztosat nem lehet tudni, csak találgatni. A társadalom és a tudomány azonban még mindig keveset tud az akkor történtekről.

A dokumentumfilm értékét tovább növeli, hogy nem csak az erőszakot elszenvedőket igyekeztek megszólítani, hanem az egykori szovjet katonákat is. Továbbá azokat a személyeket is, akikről lehetett tudni, hogy ilyen erőszakból fogantak. És a legtöbb faluban ezt lehetett tudni... Ma is élnek olyan vádak, hogy egy erőszakot elszenvedett nő saját maga provokálja ki a bántalmazását. Bármilyen meglepő ez a vélemény is "helyt kapott" a dokumentumfilmben.

A megszólaltatottak között általános volt a vélemény, hogy megbocsájtani lehet, felejteni viszont sosem.

Skrabski Fruzsina fő célja a filmmel, hogy „Legyen téma, lehessen beszélni róla, megnyugvást találni”. Továbbá azt sem lehet figyelmen kívül hagyni, ahogy erre Horváth Attila történész, jogász is felhívja a figyelmet a filmben, hogy ezek a bűnök nem évülnek el, az orosz levéltárakban vannak is dokumentumok, viszont nagyon nehéz hozzájuk férni. Mindenesetre ezek alapján eljárásokat lehetne indítani.

Skrabski egy interjúban nyíltan elmondta, hogy számára az volt a legfontosabb, hogy „hogy semmiképpen se erőltessem a dolgot. Egyetlen érvem volt csupán: ha ők nem beszélnek a történeteikről, akkor már senki sem fog, és lassan az egészet elfelejtjük. Ez egy utolsó lehetőség, hogy a fiatalok is megtudják, mi történt a háború alatt és utána. Ha azt mondták, hogy nem, akkor nem. Általában visszautasítottak. De az elsődleges szempont mindvégig az maradt, hogy soha senkit ne kényszerítsek a szereplésre. Ehhez még akkor is tartottam magam, ha a döntés a film minőségének rovására ment.

Nagy hangsúlyt fektettünk mindeközben arra is, hogy a fiatalok, a huszonévesek is megnézzék a filmet. Nagyon fontos, hogy ha valaki a televízión odakapcsol, ne kapcsoljon tovább. Ehhez olyan fikciós jelenetekre volt szükség, amelyek látványosabbá teszik a filmet. Vigyáznunk kellett ugyanakkor, hogy a jó ízlés határán belül maradjunk. Az egyik megszólaltatott nő történetében például egy részeg szovjet katona tör rá az alvó családra, és rövid dulakodás után fejbe lövi az interjúalany nővérét, miközben a két kislány egymás kezét szorítja. Ez volt az egyik legszörnyűbb történet, aminél az eredeti koncepciót megváltoztatva visszavettünk a vizuális hatásokból a szereplő méltósága miatt.”

A dokumentumfilm előzetese itt látható:

A teljes dokumentumfilm pedig ma este tekinthető meg az M1-en, 23/40-kor.

A későbbiek folyamán, a mozikban is bemutatásra fog kerülni a dokumentumfilm.

http://videotar.mtv.hu/Videok/2013/10/02/10/Elhallgatott_gyalazat__Aldozatok_es_szemtanuk_a_haborus.aspx

Forrás:

• Bittner Levente: A nagymamának kellett dönteni: lányát vagy unokáját erőszakolják meg, 2013. szeptember 14.

http://mno.hu/belfold/a-nagymamanak-kellett-donteni-lanyat-vagy-unokajat-eroszakoljak-meg-1183938

• Elhallgatott gyalázat: Nem merülhet feledésbe!, 2013. szeptember 24

http://mno.hu/grund/nem-merulhet-feledesbe-1185943?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201310

Laurie Shrage, a Floridai Nemzetközi Egyetem filozófia, gender és női tanulmányokat kutató, oktató professzora közölt a New York Timesban egy vitaindító publicisztikát arról, hogy mennyire jogos a kényszerített apaság?

A professzor asszony felveti, hogy a két nem között hatalmas a különbség a szülői jogok vállalásánál. Míg a nőknek engedélyezett az abortusz az Amerikai Egyesült Államokban, illetve pár államban büntetlenül otthagyhatják a kórházakban a gyereküket, addig a férfiak nem választhatják meg, hogy édesapák akarnak-e lenni. Ha a nő vállalja az anyai szerepet, a jog rákényszeríti a férfit, hogy ő is ugyanezt tegye. Hiába nem akart gyereket, nem szeretne gondoskodni róla, tartásdíjat kell fizetnie és vállalnia kell a hozzá kötődő összes kötelességet. (Tehát itt a kényszerített szó a "nem tervezett fogantatást" és az ebből fakadó következmények megválaszthatatlanságát jelenti.)

Forrás: salon.com, istock

A professzor azokat a nézeteket citálja, amelyek nem értenek egyet ezzel a szabályozással. Jane Murphy-t idézi, aki azt javasolja, hogy az apaság definícióját határolják be jobban. Hogy ne csak a biológia döntsön, hanem a felelősségvállalás is. A férfi onnantól válik apává, hogy önmagától vállalja ezt a családi szerepet. Shrage szerint a kényszerített apaság a gyereket is bünteti, hiszen egy olyan emberhez van kötve, aki nem akar tudomást venni róla, nem kötődik érzelmileg hozzá. A professzornő szerint, ahol az apai szerepet már a megfogantatástól kezdve nem kívánják betölteni, igazságtalan azt jogilag kikényszeríteni.

A cikket teljes terjedelmében itt olvashatjátok: Is Forced Fatherhood fair?

Több "ellencikk" született a professzor írásáról, melyben az ún. "kényszerített apaságot" támogatják. Íme pár válogatott ellenvélemény:

Mary Elizabeth Williams a Salon lap szerzője elismeri, hogy a nőknek több szabadságuk van a gyermekválallásban. Ám megjegyzi, hogy az élet többi területén a nők olyan hátrányban vannak a férfiakhoz képest (fizetés, munkavállalási lehetőségek), hogy igenis elvárt, hogy a biológiai apák a nemük nyújtotta előnyeik miatt kötelezve legyenek az apaságra.  There is no "forced fatherhood" crisis

Jean Strout, a Havrvard Journal írója a gyermek érdekeit helyezi a középpontba. "A tartásdíj igazságtalannak tűnik néhány esetben, de ez nem büntetés. Ezzel lehet megvédeni azokat az ártatlan gyerekeket azoktól a szülőktől, akik úgy hozták őket a világra, hogy igazából nem akarták.  A gyerekek vitathatatlanul költségesek. Sok kiadásra azért kerül sor, hogy olyan jóléti ellátást biztosítsanak, mint például a biztonságos lakhatást, egészségügyi ellátást, és a helyes táplálkozást." A Response to Laurie Shrage’s “Is Forced Fatherhood Fair?”

A Bustle blog szerzője mindenben egyetért a szerzővel, azonban megjegyzi: az a világ, ahol a nők teljes"reprodukciós autonómiával rendelkeznek", csak a feministák álomvilágában létezik. "Ott a nyomás a családtól, hogy megszülje a nő a nem kívánt gyereket. Nyomás a házastárstól, a nőt bántalmazó házastárstól. Nyomás attól, hogy nem elég tájékozottak az egészségügyi szolgáltatás működéséről, hogy mi a teendő ilyenkor. Vagy attól, hogy például egy wisconsini nem feltétlenül  rendelkezik elegendő pénzzel a szükséges ultrahangos vizsgálathoz."  Is "Forced Fatherhood" a Problem or Just Problematic?

A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) – a korábbi évekhez hasonlóan idén is – közzétette Education at a Glance (Az oktatásról dióhéjban) című jelentését. A 2013. évi kiadvány a 34 OECD-tagország – köztük 21 uniós tagállam –, valamint Argentína, Brazília, Dél-Afrika, India, Indonézia, Kína, Oroszország és Szaúd-Arábia oktatási rendszerét elemzi. A jelentés főbb eredményei:

º Az oktatási célú kiadások – a diákokra lebontott összegeket tekintve – csökkenő tendenciát mutatnak a legtöbb EU-tagországban.

º 2011-ben a 15–29 év közötti fiatalok 15%-a sem foglalkoztatásban nem állt, sem oktatásban, illetve képzésben nem részesült. Ez a szám 2012-re növekedett.

º Az EU-országokban magas – az OECD-átlagnál jóval magasabb – azoknak a diákoknak az aránya, akik a középfokú oktatási rendszeren belül szakképzésben részesülnek. Magyarországon legfeljebb a diákok 40%-a vett részt szakképzési programban, mely az alacsonyabb arányú országok közé tartozik. Ay OECD a szakképesítést szorgalmazza.

Forrás: Hbkik.hu

º A tanárok jövedelme az EU-országokban átlagosan 77–89%-át teszi ki a hasonló végzettségű és teljes munkaidőben dolgozó munkavállalók jövedelmének.Fizetésük – reálértéken számítva – hozzávetőleg 4%-kal csökkent 2009 és 2011 között.

º A nemek megoszlása javuló tendenciát mutat az EU-ország felsőoktatási rendszereiben, de a javulás nem egyenletes a különböző területeken.

A vizsgálat következtetése: Megtérülnek az oktatás fejlesztését és a fiatalok foglalkoztathatóságának javítását szolgáló beruházások.

A jelentés részleteiért kattintson ide.

"Az oktatás a leghatékonyabb eszköz,

amivel meg tudod változtatni a világot."

(Nelson Mandela) 

A Menedék - Migránsokat Segítő Egyesület, amely 1995-től segíti a Magyarországra érkező bevándorlók, menedékkérők, menekültek és más külföldiek társadalmi beilleszkedését, akkreditált pedagógus-továbbképzést szervez. 

A TÁMOP-3.4.1.B-11/1-2012-0005 számú „Pedagógusokkal a befogadóbb iskolákért” című projekt keretében „Interkulturális kompetencia fejlesztés pedagógusoknak” címmel tartják az előadássorozatot 2013. szeptember 26. és október 4. között. 

A felhívás szerint a továbbképzés célja, hogy "a résztvevők megismerkedjenek az interkulturális kommunikációs helyzeteket nehezítő tényezőkkel, az ezekből fakadó konfliktusok okával, működési mechanizmusaival, valamint megismerjék a migrációhoz kapcsolódó alapfogalmakat. A képzés elsődleges célja a szakmai önismeret és az interkulturális kompetencia fejlesztése, és a felmerülő gyakorlati kérdések feldolgozása."

A képzés időpontjai: 2013. szeptember 26-27. és október 3-4. Helyszín: Budapest. 

A továbbképzést elsősorban óvodapedagógusoknak, tanítóknak, általános- és középiskolai tanároknak, valamint iskolai vezetőknek, vezetői feladatokat ellátó pedagógusoknak, és pedagógiai munkát segítő szakembereknek ajánlják.

Bővebb információ az alábbi linken érhető el, és innen tölthető le a jelentkezési lap is, amelynek a leadási határideje: 2013. szeptember 9. 12 óra.

http://menedek.hu/hirek/ingyenes-30-oras-akkreditalt-pedagogus-tovabbkepzes-a-menedek-egyesulet-szervezeseben

Azt hiszem általános lehet az egyetértés abban, hogy országtól, kormánytól és válságtól függetlenül, igen fontos és sürgető feladat lenne a fogyatékkal élők munkaerőpiacon való elhelyezkedésének is a megoldása. Természetesen mindenkinek a lehetőségeihez, és korlátaihoz mérten, ill. azok tiszteletben tartásával.

Számtalan álláshirdetés végigböngészése után elmondható, hogy nem csak a pályakezdőknek, a középkorúaknak, vagy épp a kisgyermekes szülőknek van szüksége rengeteg kitartásra és még több optimizmusra a kívánt állás megtalálására, hanem épp úgy, sőt sokkal hatványozottabban van szüksége ezekre a tulajdonságokra a fogyatékkal élőknek.

A legtöbb szervezet honlapja, amelyeket véletlenszerűen választottam ki, foglalkozik a társadalomba való integrációval, a szabadidős tevékenységek megszervezésével, az oktatással, de kevesen foglalkoznak konkrétan a fogyatékkal élők munkaerő piaci elhelyezkedésével. Ami azonban semmi esetre sem elhanyagolható kérdés sem az állam és a társadalom, sem pedig az egyén részéről. Az anyagi oldal mellett pedig a pszichés elemekről sem szabad elfeledkezni. 

A 2011-es népszámlálás adatai alapján a Magyarországon élő emberek 4,6 százaléka él valamilyen fogyatékossággal. Minden második fogyatékossággal élő a mozgásában korlátozott, minden negyedik látássérült, csaknem minden ötödik hallássérült vagy beszédhibás, valamint minden hatodik értelmi fogyatékos ember.

A kormány részéről idén májusban történt bejelentés reménykedésre adhat okot, hiszen az EU fogyatékosságügyi stratégiájához alkalmazkodva (bővebben: http://www.europarl.europa.eu/sides/getDoc.do?type=REPORT&reference=A7-2011-0263&language=HU), az Új Széchenyi Terv keretében, csaknem 12 milliárd forint keretösszegű, 2015 nyaráig futó projektet indítanak el. A cél pedig nem más, mint a jelenleg rehabilitációs ellátásban, járadékban részesülő emberek munkába állhassanak. Összesen mintegy 10 ezer megváltozott munkaképességű embert szeretnének bevonni a projektbe, akik személyre szabott segítséget is kapnak majd az ország 85 pontján. (bővebben: http://www.kormany.hu/hu/emberi-eroforrasok-miniszteriuma/szocialis-csaladi-es-ifjusagugyert-felelos-allamtitkarsag/hirek/tizenketmilliard-forint-fogyatekossaggal-elok-foglalkoztatasara)

Emellett azonban kiindulópontként, és némi segítségként pár oldal, és szervezet elérhetőségei, amelyek az álláskeresésben addig is segíthetnek:

• Salva Vita Alapítvány  - http://www.salvavita.hu
• Fogd a Kezem Alapítvány - http://www.fogdakezemalapitvany.hu
• Kék Madár Alapítvány - http://www.kek-madar.hu
• Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetsége - http://www.meosz.hu
• Fehér Bot Alapítvány - http://www.feherbot.hu
• Motiváció Mozgássérülteket Segítő Alapítvány - http://www.motivacio.hu
• Kézen Fogva Alapítvány - http://kezenfogva.hu

Munkaadóknak:

• Kerülj közelebb! - http://www.keruljkozelebb.hu/fogyatekos-ember-alkalmazasa
• Esélyegyenlőség Alapítvány - http://www.befogadas.hu

Az MTV1-en pedig minden péntek délután, az Esély c. félórás magazin foglalkozik a fogyatékkal élők mindennapjaival, ahol többek között az álláskeresés buktatói és nehézségei mellett, azért számos sikertörténettel is találkozhatunk.  

A műsor már levetített részei megtalálhatóak a csatorna videótárában. Link: http://videotar.mtv.hu/Videok/2013/08/09/14/Esely_2013_augusztus_9_.aspx 

Korábban a diszkriminatív reklámok alkalmazása, elfogadott marketing stratégia volt. Manapság azonban- amikor az alapelvek (elméletileg) már megváltoztak- egyre kevesebb ilyen hirdetéssel kellene találkoznunk. De ez valóban így van? Úgy vélem, napjainkban sem túl nehéz diszkriminatív elemeket felfedezni egy-egy reklámban. 

A következő linkre kattintva, ötven olyan hirdetést láthatunk, amelyek csak tovább fokozzák a szélsőséges attitűdöket és ezzel erősítik a sztereotip gondolkodásmódot.

http://owni.eu/2011/03/12/racism-in-advertising-50-shocking-examples/

Ízelítőnek a Sony kép mellé, itt az egyik, Volkswagen autókat népszerűsítő reklám is: